Bizonytalanság....

Kevesebbet írók, és nem azért mert nem szeretek. Egyszerűen feszült vagyok, izgulok, szorongok legbelül.....

Vajon mi lesz, vajon hogy lesz, lehet-e, nem? Ezer és ezer kérdés van bennem....Ami kikívánkozik, de még mindig nincs rá válasz.

És hát van bőven időm gondolkodni....8 hónapja hogy itthon vagyok....Kicsit már lelkiismeret furdalással. Hiszen ketten jöttünk ide a jövőnkért dolgozni....És ott az örök kérdés, mi legyen, menjek vissza dolgozni, és hagyjuk még ezt  a gyermek kérdést pihentetni. Vagy egyszerűen menjek végig ezen az úton. Hiszen nem leszek már fiatalabb. És persze mindig van , indok, miért kéne később....



Mikor eldöntöttük, hogy babát szeretnénk, olyan könnyűnek tűnt, olyan természetesnek,  ez a következő lépcső fok...Imádjuk, szeretjük egymást, annyi-de annyi mindent átéltünk együtt....Bízzunk egymásban, az évek alatt olyan kötelék alakult ki közöttünk, mint senki mással....

És akkor vártunk nem jött a baba, majd amikor megfogant ez a gyönyörű élet, el is veszett egy rövid élet után....Következő hónapban (áprilisban) születhetne meg a 2. babánk, helyette műtétre megyek.....


Már csak 23 nap és vége, mondogatom magamnak. 23 nap és tudni fogjuk utána A vagy B megoldás.....De addig.... Igyekszik az ember tenni a dolgát...., élni az életét.....

Szeretném ha a darabkák újra a helyükre kerülnének....

Persze igyekszem kifelé nem mutatni, mennyire félek....Csak reménykedhetek, hogy minden rendben lesz....






Lustaság világnapja :)

Ma megtartottuk a lustaság világnapját. Na, nem mintha lenne egy ilyen ünnep. De mi ma pihentünk rendesen. Rá is fér Péterre. Én mint Péter managere, figyelnem kell arra, hogy hogy van, mennyire fáradt, milyen a lelkivilága. Most meg pláne tudok rá figyelni, hogy idő milliomos vagyok.

Így hogy nincs igazán napi rendem, el is szoktam a napi rutinoktól, össze-vissza alszom. Most is pl: Péter itt alszik mellettem, míg én nagyban kukorékolok. És kérem szépen nem is aludtam délután. Ez azoknak szól, akik ismernek, hogy mormota vagyok, imádok aludni.

Mai napunk: reggel 10-ig aludtunk, ágyban megittuk a reggeli kávénkat, majd sorozat nézés, beszélgetés, játék délután 2-ig, majd kis vásárlás, és utána megint pihi....Péter a gépén játszott, filmet nézett, én is a sorozatomat néztem. Most épp Star Trek Enterpriset nézek. Este kis munka volt Péternek, családdal való beszélgetés, és ezek után jött a lefekvés ideje. Csöpke az esti sétánk után be is fészkelte magát az ágyacskájában. Egész este a szúszogását hallgattam.


Most épp csönd van....sötét...éjszaka....


Kellemek az ilyen napok....Szeretem....


Otthoniaknak szép napot kívánok....Akik a világ ezena felén vannak, azoknak meg jó éjszakát :)


"Szeretet bomba" :)

Csöpke első kutyus az életemben.....Nagy-nagy szerelem..... Ahogy tud nézni azokkal a csodás nagy barna szemeivel, hihetetlen. Egy nagy szeretet bomba.

Életem legnehezebb döntése volt, mikor ő otthon maradt, mi jöttünk ide....


És amikor család szólt, hogy kéne kis segítség Csöpke eltartásában.....Péterrel összenéztünk, és elkezdtünk szervezkedni, hogy ki tudjuk hozni hozzánk.... Hogy újra egyesüljön a mi kis "családkánk"....


Féltem, hogy Csöpke örülni fog-e nekünk, féltem, hogy mi lesz vele az úton, mi lesz vele a karanténban.....


Életünk legjobb döntése volt, hogy 11 éve egy augusztusi napon hazavittük hugimmal, és hogy kihoztuk ide Péterrel.....


Készítettem  egy kis videót, hogy is szeretjük egymást. Milyen jó egy ilyen  szeretet gombóccal együtt :)


video

Csizma....

Múlt hétvégén vettünk nekem egy boka csizmát. Péterrel megbeszéltük, kell valami átmeneti csizma, merthogy a túra cipőm a  végét járja. Mondjuk nem csodálkozom,  a sok belerakott kilométer kezd látszani, kopás formájában. Már csak kutya sétáltatós cipőnek tudom használni.

Elmentünk az egyik kedvenc boltomba a Number One Shoes-ba. Szeretem, mert elég nagy a választék, megfizethető áron-. Általában  van egy keretem, amit nem szeretek átlépni. Találtam is egy leárazott csizmát....


Általában úgy választok cipőt, csizmát, hogy az szerelem legyen. Tudod mint igazából, meglátni, valamiért felfigyelni rá, és megvenni, mert tudod ti összetartoztok:)

 Elég hülyén hangzik, de így vagyok én a  cipőkkel. Szerelem:) És kész:)

Aztán kipróbáltam egyszer, és az oldalánál a varrás mentén kezdet elengedni. Szomorú voltam:( Gyártási hiba volt, látszott rajta....


Vissza is vittük  most hétvégén. Szépen visszacsomagoltam a dobozába, a levágott árakat is visszaraktam, meg a  blokkot. És egy kicsit fura érzésekkel mentem be a cipő boltba. Merthogy féltem visszavinni, féltem mit szólnak, milyen kifogással nem fogják kicserélni.  De kár volt félnem, egy perc alatt kicserélték, nekem csak annyit kellett válaszolnom, hogy ugyanilyet szeretnék, meg alá kellett írnom egy újabb blokkot. És már mehettünk is a dolgunkra.

Pozitív élmény volt. El is gondolkoztam, hogy miért féltem...Valószínű otthoni élmények miatt, mert hogy van rossz élmény is közte. Annak ellenére hogy habár otthon eladóként dolgoztam, tudom néha meg van kötve a kezünk bizonyos céges szabályok miatt....

És íme a híres szerelem:





"Itt van az ősz, itt van újra'...

"Itt van az ősz,  itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem."  Még mindig fura belegondolni, hogy ami itt a világ másik végén, az őszt jelenti, otthon, Magyarországon a tavasz beköszöntét jelenti. Minden ismerősőm csodás tavaszi képeket posztol: barkás, napsütéses, kis tulipános, jácintos.... Nagyon szép lehet látni, ahogy éledezik a természet....

Az is érdekes még mindig nekem, hogy ami otthon az ősz, mármint, hogy a fákról lehullnak a  levelek, a természet kicsit elalszik, jön a tél, a hó fedte fák, talaj, föld....és utána jön a tavasz, az ébredés, a természet kinyílik, ébredezik.


Az itt hát hogy is mondjam, egészen más. Egész évben minden zöld körülöttem, csak az egy-két lombhullató fa emlékeztet rá, hogy itt az ősz. Itt a tél azt jelenti, hogy sok hüvősebb időt kedvelő, bokor, virág kezd virágba borulni. Lassan jön újra a Kála szezon. Imádom, hogy vadon nő, tehát bármikor szedhetek, egy csokorral, és itthon egy vázában gyönyörködhetek benne.


Persze a színek egy kicsit megváltoznak, több lesz a felhős-esős napok. De szeretem, az itteni őszben-télben, hogy vannak olyan csodás napok, amikor kiülhetsz a napra töltődni, és egy-egy napra el is felejtheted, hogy esni is szokott....


Reggelente ha kelünk, még sötétben kelünk. Fura is. Csöpkén is láttom, hogy sokkal tovább marad a kiságyában. Ma reggel is mentem kómásan a konyhában, kávét csinálni, mikor is kijött megnézni, majd visszament a szobába aludni még egy kicsit. Szolidalitott Péterrel:)


Reggeli színek



Szeretem, hogy én kelek előbb. Csönd van a lakásban. Nyugalomban felrakom a kávét, bekapcsolom a számítógépet. Olvasgatok, otthoni híreket olvasok. Aztán megérzem a friss kávé illatát, és tudom, mehetek tejet melegíteni. Péterrel, jó kis tejes kávéval kezdjük a napot. Ha "ünnep nap" van, akkor kerül a  kávéra friss tejszinhab is:) Amit frissen készítek:) Kis kakaó a tetejére és kész is..... Jó hogy ilyeneket írogatok, meg is kívántam:)

Na melyik az én bögrém szerintettek? :)
 





És ha őszről írók, akkor hétvégén rendbe raktam a kis kertünket. Na nem úgy kell elképzelni, hogy egy kis föld részt megmunkáltunk. Mivel hegyoldalban lakunk, nincs egyenletes terület, így virág tartókba ültettünk, kis új hagymát, retket, répát, paradicsomot, és egy kis fűszer növényeket.


Szegény paradicsomunk, most kezdene érni, lehet ebben az időben, már nem jön össze. Kicsit hüvősebb van. Legközelebb hamarabb kell palántáznunk, de lehetséges a dolog, hiszen jól megnőttek a palánták... Úgyhogy majd idén okosabbak leszünk, ültetés idejét illetően.







Hello Március....tervek, hírek....

Rohan az idő...Megkezdtük március havát. A tavalyi évtől úgy búcsúztam, hogy de jó, hogy vége. A 2014-es évet úgy fogadtam, hála az égnek, hogy itt vagy. Igazán fogadalmakat nem tettem, csak elbeszélgettem magammal,  hogy mit is szeretnék ettől az évtől. Egyik ilyen dolog volt, hogy elkezdjek mozogni. Ebben egyrészt nagy segítségemre van, a kiskutyám. Hiszen napi 3x megyünk sétálni. Egyes sétáink olyan 20 percig tartanak, attól függően Csöpke mennyire gyors, játszunk-e közben, vagy van-e kedve egyáltalán jönni a szokásos körünkre. És még ezen felül próbálok naponta erősíteni is. Már ha ezt nem lustálkodom el. Mert Péter előtt pl. nem szoktam edzeni.... Így a hétvégék kiesnek.

Másik nagy vágyam-álmom erre az évre, hogy letegyem az IELTS (International English Language Testing System) nyelvvizsgát. Ezt a fajta nyelvvizsgát angolszász országokban használják leginkább.

Ez ügyben annyit kezdtem el. Hogy Anikó barátnőm, ajánlotta, az ő tanárát. Múlt héten voltam nála. Beszélgettünk egy kicsit. Március 18-án kezdünk együtt dolgozni az angolomon. Mert habár ebben a hónapban ünnepeljük, hogy 2,5 éve itt vagyunk, annak ellenére, sokat kell még tanulnom angolul. Sokan otthon azt hiszik, hogy már perfektül beszélek. Hát jelentem, ez nem így van. Megszólalok, de vannak hibáim. És még rettenetesen függők ez miatt Pétertől. Ha hivatalos dolgokat kell intézni, vagy telefonon egyeztetni. Neki kell segítenie. Nem megy még egyedül.

Szóval van mit tennem, tanulnom, remélem így, hogy magán tanárhoz fogok járni, csak velem fog foglalkozni, nincsenek mellettem tanuló társak,szóval remélem fejlődni fogok, sikerül felkészíteni a nyelvvizsgára.

Olyan jó érzés lenne, ha idén befejeznénk a diákhitel fizetését, és egyben ha megvan a nyelvvizsgám, akkor meglehetne az otthoni diplomám. Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel a diploma. Sokan nem hitték, hogy nem  tudok végezni egy főiskolát, de megvan a diploma munkám, és az államvizsgám. És azt mondtam eddig, hogy elég ez nekem. És igaz is egy részről, másrészről, meg olyan jó lenne a kezemben tartani a diplomát. A főiskolai éveim, az egyik legjobb évek az életemben. Nagyon jó osztályunk volt, és hát a tanáraink is fantasztikusak voltak. Habár levelező tagozatra jártam, mégis az osztály társakkal nagyon közel kerültünk egymáshoz. Hiányoznak.....




Jó híreim is vannak. Péternek megjött az eredménye. Szerencsére nem szamár köhögése van. Úgyhogy mondtam is neki, hogy most már papírja is van, hogy nem "halálos beteg". Már kezdte mondogatni, hogy ha az van, akkor karanténban leszünk, amíg szedjük az antibiotikumot, meg akkor én is elkapom, meg az ügyeletes telefonját majd nekem kell hétfőn átadni a kollegájának, mert ő csak itthonról fog dolgozni. De hála az égnek,ő maga személyesen átadta a telefont, hiszen jól van. Legalábbis jobban van, már egyre kevesebbet köhög. Mondtam egyenlőre még ne használja a biciklit, nehogy visszaessen.

Másik jó hír, hogy megvan a műtétem dátuma. Végre, végre.....A dátum pedig Április 23-a. Komolyan mondom ennyit várni, ahhoz képest, hogy magamat türelmetlen embernek tartom, hát, nem könnyű. De most már megvagyunk, látjuk a fényt az alagút végén.


A műtét maga nem a városi kórházban lesz, hanem egy másik kórházban, x km-re Wellingtontól. Aggódtam is, hogy az orvosom fog-e műteni. De megkaptuk a papírokat is, és az állt rajta, hogy a doki bácsi fog műteni.


Amikor legútobb találkoztam vele, mondtam neki, tessék belém nézni nyugodtan, és ha kell rakjon rendbe:)

Remélem utána több válaszunk lesz a problémánkra, hogy mi is a baj.

Mindenesetre nagy az öröm, maga a dátum miatt....


Mindenkinek csodás hetet kívánok:) Nagy pusszancs