Sok idő-sok gondolat....

Lehet hogy az élet arról szól, hogy leckéket tanuljunk? Ha igen, akkor én most a türelem leckéjénél járok. Mindig hamari kislány voltam, nehezen viseltem a kudarcot, jobb- különleges szerettem volna lenni.

Ha belegondolunk mióta világ a világ, eddig ez úgy működött, hogy az idősebb generáció átadja a tudását a fiatalabb generációnak. Teljes megbecsülés illette őket, figyelték a  fiatalok minden szavukat, tanításukat. És ezekkel a leckékkel és a megszerzett életbeli tapasztalatokkal, ők is tovább adták a tudásukat a következő generációnak...

Emlékszem Péter és apukája egyik utolsó beszélgetésére: "Fiam, a fákat ekkor és ekkor, így és így kell megmetszeni...."

Ez mára megváltozott. Ebben a felgyorsult világban, amikor nincs időnk egymásra, amikor nem szabad az érzéseidet kimutatni, amikor erősnek kell látszani, amikor a végső cél, az elismerés, a pozíció, a pénz, akkor ezek a dolgok eltűnnek.

Mióta itt vagyunk lassan 2 éve, azt gondolom a sok új következtében rengeteget kellett tanulnom, majdhogynem csupaszra vetkötve,  újra felépítve magam...Persze továbbra is tele vagyok félelmekkel, de soha nem gondoltam volna, hogy a teljes kiszolgáltatottságot, amit ez az "új álom" hozott, hasznos is lesz számomra.  Olyan ez az utazás mint egy önismereti tréning, csak mert itt vagyunk, ez a dolog felgyorsult, folyamatos elemzést kivan tőlem- magamról, folyamatos visszajelzésekkel találkozom.


De lehet a kor beszél belőlem, lehet eljutottam ahhoz a korhoz, amikor már az ember a kérdéseire válaszokat szeretne kapni, amikor visszafele nézve, azt mondhatja hogy ez a múltam, jó úton haladok, és ha ezt így csinálom, akkor ez és ez lesz a jövőm.....


Soha nem gondoltam, hogy ilyen fájdalommal kell szembesülnöm, mint amit kaptunk az élettől... Mindig azt gondoltam, azzal, hogy anyuka leszek, egy magasabb síkra lépek, kiteljesedem és értelmet nyer, hogy Nő vagyok, hogy akkor tényleg befejeződik a gyerek kor, felelősség hárul rád, és valami olyan szeretetet ismerhetsz meg, amit még soha sem.


És most itt vagyok, olyan mintha újra a start vonalhoz állnék, és kezdhetném elölről, hogy ki is vagyok, mit akarok, hogy vagyok, mit kéne csinálni, mit kéne tanulni, mi lesz belőlem.....




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése