Pihenés sétával....

Tél közeleg, ami azt jelenti egyre többet esik....Azért persze erre egészen mást jelent a tél, mint otthon. Otthon ősszel szürkévé változnak a fák, ledobják csodás "levél koronájuk", és  igy várják a tavaszt, hogy újra bimbók, rügyek legyenek a fákon.....


Itt is vannak évelő növények, de azért itt alapjáraton egész évben zöld szint lehet látni...Talán ezért is ragadt rám a zöld szin szeretette....Mivel sokat esik, nagy becsben kell tartanunk a napfényes napokat, amik azért szoktak lenni...És akkor nézel is nagy szemekkel, hogy jééééé, tegnap még olyan vihar volt, hogy hálát mondtál, hogy nem kell kimozdulnod. Másnap meg csodás napfényes idő vár, mosolyog rád a napocska...., hogy "gyerünk, menj ki a természetbe, sétálj egy nagyot"....


Kedden szabadnapos voltam, és csodás időre ébredtem....Általában ha szabadnapos vagyok, sokszor csak itthon vagyok. Probálok feltöltödni. Nekem az alvás segit. Rengeteget alszom....


Reggel Péterrel kelek, együtt kezdjük a napot. Szeretek neki kávét csinálni, ágyba viszem, és még szoktunk egy keveset beszélgetni, mielőtt munkába megy. Aztán egy kicsit beszélgettek "otthonnal" és visszafekszem....


Most is aludtam egy nagyot, és utána úgy keltem, ma mindenképpen el kell mennem sétálni....Kell a lelkemnek a természet, a fényképezés, a csöndben a padon ülés, az emberek figyelése.....


Közel lakunk a Mount Viktoria Kilátóhoz, úgyhogy oda sétáltam fel először....Találkoztam turistákkal, családokkal, gyerekekkel....

Csodás panoráma tárul eléd fent, egész Wellingtont meg tudod csodálni.....





Leültem egy padra, megsimogattam az ágyumat, elolvastam a tájékoztattokat, a maori szobor barátommal is elbeszélgettem, és fotóztam egy csomót....

A kilátótól lejöve az erdőn keresztül ereszkedtem le a városba....Imádom a  fákat nézni....Sok ösvény van, amin tudsz közlekedni. Most nem ott lyukadtam ki ahol szerettem volna, de legalább meg tudom mutatni azt az alagútat ami összeköti Hataitait ahol élünk és a várost. Ezen keresztül, csak a buszok közlekedhetnek....








Lementem a városba, és kimentem az egyik kedvenc partrészemre Oriantal Bayre...Próbáltam magamat lefotózni....Egy arra sétáló lány felajánlotta, hogy segit és lefotóz.... Nagyon szépen meg is köszöntem neki....




Aztán annyi idő is lett, ahogy Péterem végezni szokott, ha nincs sok munkája, igy felhivtam, és elmentem elé....Most mentem először elé, mióta a Datacom központjába kölltözött, eddig ügyfélnél kint dolgozott.....






Kávéval vártam...:) Aztán sétálva indultunk haza.....Péter sokat dolgozik, nehezen ereszt le, igy útközben betérünk mozizni egyet pihenés képpen.....


Megnéztük a Vasember, harmadik részét.....


Mozi után arra gondoltunk, ha már nekem ilyen sétálós napom volt, és Péternek is jól esett volna egy kis mozgás, szóval igy arra jutottunk, hogy irány haza gyalog....Még a legelső útvonalunkon mentünk, ahol  ha egyre följebb mész, rálátsz Oriental Bayre, a belvárosraa, a kikötőre....Estére a csodás lámpácskák mosolyogtak vissza ránk....

Jó kis nap volt....:) Végig beszélgettük az útat, hogy és mi következik az életünkben.....Még viccelődtünk is, hogy milyen romantikus este, várost nézni....Erre Péter poénból letérdelt, mondtam is neki, "na újra megkéred a kezem?"....Hessegetett a kezével, már megvolt...és mentünk mosolyogva haza:):)








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése