Mindig elgondolkozom azon, hogy is van az , hogy pl: a mamámnak rengeteg könyve volt, imádott olvasni....Ez anyumra is ráragadt, egyke gyermek révén rengeteget olvasott, és a mai napig is imád olvasni..... Hugim Könyvtáros szakra jár, és ő is imád olvasni....csak úgy falja a könyveket...Mindig amikor beszélünk, meséli mit olvasott, mit olvas éppen. Sajnos én valamiért nem szerettem olvasni, talán most felnőtt fejjel kezdtem el olvasgatni egy-két könyvet...Engem mindig a versek érdekeltek...Szeretem olvasni, szerettek idézetek után kutatni....
Ime a mai idézet amit találtam:
"Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait - aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő."
Hioszi Tatiosz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése